2015. október 20., kedd

Kegyetlenek voltunk

Gergő nagyon buta dolgot csinált vasárnap. Egy kötőtűt emelt a szeméhez és megpróbálta kinyomni. Kiakadtunk kellően! Majd, mivel a szemét próbálta meg kiszúrni, elővettem Gréta régi szemtapaszait és leragasztottam a szemét.
1 órán keresztül üvöltött, sírt, hisztizett. Le akarta venni, de nem engedtük. Fájó szívvel ugyan, de kitartottunk.
Kegyetlenül.
Valahogy meg kellett értenie, hogy milyen lenne az élet 1 szemmel, ha már ilyen buta dologgal próbálkozik. Több mint 2 órát volt leragasztva a szeme, majd együtt levettük és megbeszéltük.
Remélem hatással volt rá és nem fog még egyszer ilyet csinálni.

2015. június 28., vasárnap

toporzékol és hisztizik

Gréta az utóbbi hetekben "tökélyre" fejlesztette a címben említett képességét. Van olyan nap, hogy szinte abba se hagyja a hisztit. Nehéz vele mostanában.

Nem akar tanulni.
Nem akar játszani.
Nem akar kreatívkodni.
Nem akar biciklizni.

Aztán hisztizik és toporzékol mert:

nem játszunk
nem kreatívkodunk
nem biciklizünk.

Bármit teszek az nem jó. Gergővel is állandóan vitázik. Reggel az az első dolga, hogy a tesójával szórakozzon, de nem jó értelemben. Elveszi a játékát, elkapcsol a kedvenc meséjéről, piszkálja ha csendben van, szándékosan provokálja, ha nem akar tudomást venni róla.

Tudom, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a problémával. A barátnőim ugyan ilyen korú gyermekei is így viselkednek. De attól nem könnyebb, nem jobb, nem elviselhetőbb.

Remélem változni fog, méghozzá pozitív irányba. Jobb volna, mindenkinek.

Próbálkozik

Gergőm biciklizni tanul, nem sok lelkesedéssel. Szokásához híven, nehezen fogad el új dolgokat, így ezt is. Egész héten próbáltam rávenni, hogy gyakoroljunk de ellenállt. Ma fagylalt ígéretével sikerült rávenni.

Sikeres volt a próba :).

Jó pár métert sikerült egyedül, segítség nélkül megtenni. Igaz el is esett közben és a tenyeréről lehorzsolta a bőrt, de már alakul. Ha koncentrál akkor ügyesen halad.

Remélem hamarosan együtt tudunk majd tekerni a Duna-parton a Halászteleki játszótérig, na meg fagyizni :).

2015. június 19., péntek

A 2014-2015-ös tanév véget ért.

Tegnap reggel volt a hivatalos évzáró. Már 8 óra előtt ott voltunk, az udvaron volt a gyülekező. Izgult Gréti nagyon :)

Az igazgató hölgy nagyon jó fej volt, a műsor nem volt hosszú és unalmas. Az egész iskola jól teljesített. A tanulási és a magatartási eredmények is jók lettek. A mi kis csinink is kitett magáért :).

Kapott oklevelet, könyvet, cirkuszjegyet és strandbelépőt a kitűnő bizonyítványáért. Olyan nagyon büszkék vagyunk rá! Az iskola első évét csodás eredménnyel teljesítette :).

2015. június 15., hétfő

Nyári szünet :)

A mai naptól itthon vannak a minik. Végre nyár van, szünet :) igazi forró napok vannak mögöttünk és előttünk is. A lakásból csak reggel és délután 5 után mozdulunk ki. Remélhetőleg holnapra már enyhül. Jó volna, mert mennénk biciklizni, fagyizni, játszóterezni.

Majd mindent szép lassan beiktatunk :). Lesz rá idő, 10 hét.

2015. június 14., vasárnap

Heidi

Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya. Együtt nevettem a kislánnyal, együtt sírtam vele, együtt örültem, izgultam.

A napokban észrevettük, hogy az egyik mesecsatornán elkezdték vetíteni a könyvből készült rajzfilmet. Tetszik a gyerekeknek, mind a ketten figyelik és érdekli őket, mi is történik Heidivel. Gréta nagyon megörült mikor mondtam neki, hogy megvan nekem az a könyv (is). Sok-sok éve gyűjtöm a pöttyös és csíkos könyveket. A Heidi pedig a pöttyös sorozatban lett kiadva. Elővettem neki a könyvet Ő pedig elkezdte olvasni :).

Szünidőre amúgy is házi feladatként kapták, hogy olvassanak, lehetőleg minden nap, ne jöjjenek ki a gyakorlatból. Gréta ezt a könyvet választotta első nyári olvasmányaként. Remélem követi még pár könyv szeptemberig :).

2015. június 13., szombat

15 éves a Balabit

Z munkahelye a 15. születésnapját ünnepli idén. Családi napot tartottak ennek örömére :)

A Dürer kertbe vittem el kora délután a miniket, ott találkoztunk Z-vel. Volt ott minden ami :). Ugrálóvár, rodeo bika, kreatív sarok, dodzsem. Persze minden ki lett próbálva de a dodzsem lett a kedvenc mindenkinél. A gyerekek nagyon lazák voltak, ismerősként tekintettek Z kollégáira, hisz már találkoztak párszor. Gergő a pókemberrel dodzsemezett, majd Esztivel, Dorkával, Zoránnal... Zárt kertben voltunk, a karszallagjukra rá lett írva a telefonszámom, ők meg boldogan fedeztek fel mindent. Teleették magukat vattacukorral (3-3 tuti lecsúszott) de ettek hot-dog-ot, grillkolbászt, fánkot, sült krumplit, chipset.

Végig pörögték a délutánt, estefelé már azt néztem mikor esik össze Gergő a fáradtságtól, de Gréta is csak kóválygott. Ennek ellenére alig bírtam rávenni őket az indulásra.

Naná, hogy mind a kettő beájult az autóban, mikor hazaértünk fel kellett ébresztenem őket és lefürdetni, mind a ketten nagyon koszosak voltak. Félkómában, befelé botorkálva Gergő még megkérdezte, visszaviszem-e őket :).

Jó kis délután volt :).

A fáradtság és a későn fekvés ellenére reggel 7 előtt keltek és azóta is pörögnek.